A 3.  nap délelőttjén siklóval mentünk fel a Victoria-csúcsra, ahonnan káprázatos a panoráma. A sikló szintén az angol gyarmati időkből maradt fenn, igazi műalkotás, akárcsak a mi budapesti siklónk.
A panoráma pedig önmagáért beszél.

A következő programunk az Aberdeen úszó falu volt. A programban ezt olvasva én kicsit összekevertem az úszó piaccal, melyről megtudtam, hogy az itt nem jellemző. Méretei alapján valóban szinte egy falunyi területrő van szó. Ez is Hong Kong, csak a város másik, illetve harmadik arca. A dzsunkához hasonló csónakba szálltunk, amelynek női kormányosa volt. Mint igazi kínai körülötte kiterítve a kínai boltok kínálata. :(

Több ezer ember él a vízen, még hajónak sem nevezhető tákolmányokban.
El sem tudom képzelni, hogy tudják így élni a mindennapjaikat. Hogyan mosnak, főznek, hogyan járnak a gyerekek iskolába.Nyilván például Amszterdamban is vannak ún. lakóhajók, de ezek nem azok!

Délután  Jetstar járatával - 4,5 órás út - Szingapúrba repültünk, ahova késő este érkeztünk meg.

Impozáns szállodánk nagyon jó helyen, a belváros közepén a híres Orchard Road-on állt, így könnyen találtunk egy jó kis angol pub-ot :) ahol még lefekvés előtt söröztünk egyet. Mentségünkre legyen, hogy egész úton csak helyi Tiger sört ittunk.

Amikor Makaóból visszaérkeztünk Hong Kongba, idegenvezetőnk, Attila ajánlotta, hogy - a hivatalos programon kívül - ha van kedvünk menjünk át vele a Hong Kong szigettel szemben fekvő Kowloonba, hogy onnan nézhessük meg a kivilágított várost és az este 8 órakor zenére koreografált lézer és fény showt. Meg persze így utazhatunk a két szigetet összekötő kompon, a kihagyhatatlan Star Ferryn. Ezt a Viktória öbölbeli  utat  National Gheographic Traveler magazin a világ egyik legszebb útvonalának tartja. A látvány alapján ezt mindenki ítélje meg saját maga :)

Kowloon teljesen más mint Hong Kong sziget. Valahogy európaiasabb, szebb, rendezettebb. Idegenvezetőnk szerint a középréteg lakja.

9 óra tájban iszonyú éhesek voltunk. Előző este egy tündéri házaspárral - Laci és Sári - futottunk össze a lifteknél, akik beszámoltak róla, hogy mindjárt az első este milyen finom, igazi keleti vacsorát ettek. Akkor még nem sejtettük, hogy egy csodálatos "útibarátság" kezdete volt ez liftes találkozó.

Elhatároztuk, hogy ha már ilyen "orruk" van a jó éttermekhez, velük tartunk. Nem csalódtunk!

A híres Nathan Road egyik mellékutcájában igazi kuriózum étkezés részesei voltunk. A jó érzékkel - és persze Laci szakértelmével kiválasztott wiskey után kötény kaptunk, hogy magunk süthessük meg a forró, asztalra helyezett lávakövön a norvég lazacot és a kacsát. 

Nem tudom, hogy melyik írásmód a helyes: whisky vagy whiskey (az előbbi rendszerint a skót és kanadai, az utóbbi az ír és az amerikai márkák írásmódja), úgy hogy Lacitól így utólag is elnézést kérek, ha nem jól írtam.

Hazafelé metróztunk, hogy azt is kipróbáljuk, na meg hogy még éjfél előtt ágyba kerülhessünk ezután a tartalmas nap után.

Sajnos, hiába voltam elhivatott, hogy blogot írok az útunk során, ez sajnos nem jött össze! Ennek alapvető oka a programok hihetetlen sűrűsége volt, de hozzájárult az is, hogy útunk során - ahol írni tudtam volna - szinte sehol nem volt ingyenes internet hozzáférési lehetőség. Az internet díja pedig viszonylag borsos volt, és minden este olyan fáradtan kerültünk ágyba, hogy úgy sem lett volna erőm írni.

Egyetlen ilyen helyen láttunk "free wifi-t", az is egy bidayuh faluban volt. De ne szaladjunk előre, mert addig nagyon sok minden történt.

A szállodánk a Viktória öböltől a második sorban állt, így szerencsénkre csodálatos látványban volt részünk a két felhőkarcoló között. Ha lefelé néztünk a 24. emeletről, akkor pedig az úszómedencét láthattuk, ahova azonban a két nap alatt nem jutottunk le.

7-kor ébresztő volt, indultunk Makaóra. Hong Kongból elképesztő méretű és befogadóképességű katamaránok indulnak Makaóra. Kényelmesek és gyorsak, a 62 km-es utat egy óra alatt teszik meg. Irdatlan mennyiségű embert szállítanak naponta Hong Kongból oda és vissza.
Makaó hiába Kína része, ugyan olyan önállóságot élvez, mint Hong Kong, ami azt jelentette, hogy rendes, igazi be- és kiléptetés, útlevél ellenőrzés zajlik. Ez egy órát elvett tőlünk ... Ahogy tömött sorokban sorakoztunk a hatalmas. csupasz csarnokban, olyan érzésem volt, mint amilyet a bevándorlók érezhettek, mikor megérkeztek Amerikába!

Makaó teljesen más, mint Hong Kong. Portugál gyarmat volt, s ez napjainkra is látható nyomokat hagyott, például az utcafeliratok és az európai stílusú házak őrzik ezt.

Makaón megnéztük a "kötelező" látnivalókat - Mong Erőd, Szent Pál katedrális, Senado tér, A-Ma Templom, amelyről Makao a nevét kapta.

 

Különleges élmény volt számunkra, amikor riksát fogadtunk, Az uramnak ugyan kétségei voltak, hogy a riksás képes lesz-e kettőnkkel riksázni, olyan kis "nyüzige" volt, de sikerült elindulnia.  Olyan utcákat jártunk be, ahova a turisták jellemzően nem merészkednek. A "bennszülött" makaoi negyedben nem mindennapi étkezdéket, üzleteket, műhelyeket láttunk. Érdekes volt látni például "natur" formában a fecskefészket, amelyből a híres kínai fecskefészek leves készül.

Makaót ma már a kelet Las Vegas-ának tekintik, és meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy ezt a címet megérdemelje. Újabb és újabb, hatalmasabbnál hatalmasabb épületek nőnek ki a földből. Az egyik legújabb a TheVenetian. A kaszinóban tömegek játszottak a nagy nyeremény reményében, nekem sajnos nem sikerült az út költőpénzét összehoznom!





Aki járt már Las Vegasban, annak most valószínűleg "déjà vu" érzése van. Hihetetlen, hogy a nem tudom hányadik emeleten egy ilyen alkotást lehet létrehozni. A gondolások még dallal is megörvendeztetik a hálás közönséget. Aki nyer a kaszinóban, annak nem kell azon gondolkodnia, hogy hol tudja elkölteni a pénzét. A világ minden márkájának van üzlete a lagúna mentén.

Ha valaki Hong Kongban jár, Makaót nem lehet kihagyni!